Vezetékkel vagy vezeték nélkül? (2.rész)

A szakemberek számára a legnagyobb fejtörést a vezeték nélküli eszközök tápegységének fejlesztése okozta. Minél több munkaórát töltöttek ennek a problémának a megoldásával, annál több eszköz esetében oldották meg a rádiós jelátvitelt. De a kezelőegységek és szirénák esetében nehezen jutottak el a megoldásig. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy ezen eszközök működéséhez szükségeltetik a legtöbb áram.

​

Minden gyártó azon volt, hogy valamiképpen megoldja ezen, nagy energia fogyasztású alkatrészek kisebb áramfelvételét. Volt, aki a hangjelzéseket leadó kezelőegység hangleadását, más, a helyiségben levő szirénára ruházta át, ami egy külön 230V-os dugaszoló egység által kapott áramot. Mások kis energiafelhasználású alkatrészeket épített be a kezelőbe. Ma már lehet olyan kezelőegységet, illetve kültéri szirénákat és fényjelző eszközöket is kapni, amik saját maguk adják le a hang és fényjelzést és működésük elem segítségével történik.

​

Ma már egy valóban jól működő vezeték nélküli eszköz jeltovábbító hatósugara, akadálymentes kültérben, 1-2 kilométer, ami az előző 30-100 méterhez képest igencsak jónak számít. Arra viszont számítani kell, hogy beltérben a falak és a födém vastagsága, illetve a fal anyagának típusa ezt a teljesítményt megváltoztatja. Ennek a "problémának" a kiküszöbölésére sokan jelismétlőket használnak.